webLoaded = "false" Loadclientside=No

Folyékony ragasztóanyagok alapvető vegyi összetétele

Epoxi ragasztóanyag

  • Az epoxi ragasztóanyagokat leggyakrabban olyan alkalmazásokhoz használják, ahol nagyon nagy terhelés és/vagy kis ragasztási terület van.

    Az epoxi az egyik legrégebben használt mesterséges vegyi anyag ragasztóanyagokhoz, az 1940-es évek óta alkalmazzák. Az elérhető reaktív vegyi anyagok hosszú történelme és jelentős száma miatt az epoxi az egyik legszélesebb körben ragasztóanyagokhoz használt vegyi anyag. Vannak alacsony és magas hőmérséklethez elérhető, rugalmas és merev, kemény és törékeny stb. összetételek. Az epoxi ragasztóanyagokat leggyakrabban olyan szerkezeti alkalmazásokhoz használják, ahol nagyon nagy terhelés és/vagy kis ragasztási terület van. A repülőgép- és hadiiparban, valamint az ipari szállításban gyakran alkalmazott epoxit akkor is használják, amikor hőmérséklettel vagy vegyi kitettséggel kapcsolatos követelmények állnak fenn.

  • Elsődleges előnyök
     

    • Nagyon nagy átfogó teherbírás
    • Kiválóan ellenáll a magas hőmérsékletnek és a környezeti hatásoknak
    • Szobahőmérsékleten hosszú ideig tárolható

    Elsődleges hátrányok
     

    • Lassú a reakcióideje
    • Nagyon tiszta felületeken alkalmazható
    • A fejlett összetételeknek magas a költsége
webLoaded = "false" Loadclientside=No

Az epoxi reakciói lépcsős polimerizációk, ami azt jelenti, hogy minden „A” reaktív csoporthoz kell, hogy legyen egy „B” reaktív csoport, amellyel az reakcióba tud lépni. A kétkomponensű rendszereknél az A és B különálló oldalon található, és azokat egy keverőcsőn keresztül kell összekeverni. Az egykomponenses rendszereknél az egyik összetevőt hő, fény, nyomás vagy valamilyen más egyéb energiaforrás aktiválja, amely miatt a reakció folytatódhat.


Uretán ragasztó

  • Az uretán ragasztóanyagok rugalmasságot biztosítanak, és a hagyományos építőanyagok ragasztására használják őket.

    Az uretánok olyan formákban legismertebbek, mint pl. hab, szintetikus gumi vagy bevonatok. Az uretánok kiválóan használhatók gyantaként ragasztóanyagokhoz, és a ragasztóanyagok ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkeznek, ezek a teljesség igénye nélkül többek között: rugalmasság, energiaelnyelés és tartósság.

    Az uretán ragasztóanyagokat használják leggyakrabban az iparban, pl. olyan építési munkáknál, ahol hagyományos anyagokat (pl. fa, tégla, beton) kell ragasztani. Egyedülálló rugalmasságuk és energiaelnyelő tulajdonságuk révén a fejlett uretán ragasztóanyagok számos ipari alkalmazásban használhatók, pl. a szállításban is.

  • Elsődleges előnyök
     

    • Rugalmasság száradás után
    • Nagy lefejtő erő
    • Tapad a legtöbb hagyományos anyaghoz, jól hézagkitöltő

    Elsődleges hátrányok
     

    • Lassú a reakcióideje
    • Alapozás nélkül gyengén tapad üveghez és fémhez
    • Korlátozottan tárolható, korlátozottan áll ellen a nedvességnek/párának
webLoaded = "false" Loadclientside=No

Az epoxihoz hasonlóan az uretán reakciói fokozatos polimerizációk, amelyekhez „A” és „B” reaktív csoport szükségesek. A kétkomponensű rendszereknél az A és B különálló oldalon található, és azokat egy keverőcsőn keresztül kell összekeverni. Az egykomponensű rendszereknél a többi reaktív csoport a környezeti nedvességből (H2O) származik, és a ragasztóanyag kívülről befelé szárad.


Akrilragasztó

  • Az akrilragasztók gyors száradási sebességgel rendelkeznek, és számos különböző anyaghoz ragadnak.

    A cianoakrilátokat (az akrilcsalád tagjait) a második világháború során találták fel, miközben műanyagot kerestek fegyverek gyártásához. A technológiát eredetileg figyelmen kívül hagyták, mert feldolgozás közben mindenhez hozzáragadt! Azóta az akril vegyi anyagokat jelentősen továbbfejlesztették, és így kétkomponensű, könnyen száradó és sok egyéb tulajdonságú ipari ragasztóanyagban is alkalmazzák őket.

    A folyékony akrilragasztók a gyors száradási sebességükről a legismertebbek. Néhány akrilragasztó képes 1000 psi átlapolásos nyíróerőt elérni egy percen belül. Ez a nagy végső teherbírással bíró feldolgozási sebesség miatt az akrilragasztók megfelelőek a gyors feldolgozási teljesítményt igénylő eljárásokhoz, pl. az elektronikához.

  • Elsődleges előnyök
     

    • Nagyon gyorsan szárad
    • Képes a legtöbb típusú anyaghoz ragadni
    • A legkevésbé érzékeny a felület előkészítésére

    Elsődleges hátrányok
     

    • Kevésbé áll ellen a zord környezeteknek az epoxihoz és az uretán ragasztókhoz képest
    • Érzékeny a tárolási körülményekre
    • A nagy teherbírású termékek gyakran törékenyek, ezért a szilárdságukat növelő összetevőkre van szükség
webLoaded = "false" Loadclientside=No

A kétkomponensű akrilragasztók reakcióit „radikális polimerizációnak” hívják. Az egyik összetevő tartalmazza azt az „indítóanyagot”, amely lehetővé teszi a reakció elindítását; elindulás után a polimerizációs folyamat nagyon gyorsan lezajlik. Az egykomponensű ragasztóanyagok környezeti nedvességet (H2O) vagy UV-fényt igényelnek a reakció beindításához. Az akrilragasztókat vízben is emulgeálhatják, és permetezhető vagy kenhető ragasztóként használhatók nagy felületek ragasztásához.


Szilikonragasztó

  • A szilikonragasztók ellenállnak a magas hőmérsékletnek és vegyszereknek, és megfelelnek az ipari alkalmazásokhoz.

    A folyékony szilikonok nagyon alacsony felületi feszültséggel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy sok felületet képesek benedvesíteni – még a nagyon alacsony felületi energiával rendelkezőket is, pl. a PTFE-t is. Nem csoda, hogy a szilikontömítő elég jól ragad majdnem minden felülethez az otthonokban, a konyhától a fürdőszobáig.

    A folyékony szilikonragasztókat széles körben, sok iparágban használják „tömítőként”. Amiatt a képességük miatt, hogy számos anyagokhoz képesek ragadni, továbbá ellenállnak a magas hőmérsékletnek és a vegyi anyagoknak, valamint számos ipari ragasztási alkalmazáshoz megfelelnek. Viszonylag alacsony költségűek, gyakran használják őket az építőiparban. A kétkomponensű szilikonok ellenállnak a magas hőmérsékletnek, számos berendezésben és napenergetikai alkalmazásban használják őket.

  • Elsődleges előnyök
     

    • A szilikonok maguk is LSE anyagok, viszonylag ellenállók a penésszel és gombákkal szemben
    • Nagy hőállóság
    • Jól használhatóak tömítőként

    Elsődleges hátrányok
     

    • Alacsony teherbírás
    • A hozzáadott olajok idővel kioldódnak
    • Általában „vándorolnak” a gyártási helyszínek körül, gyakran okoznak szennyezési problémákat a szomszédos ragasztási munkaállomásokon
webLoaded = "false" Loadclientside=No

A szilikon vegyi összetevők reakciója nagyon hasonlít az uretánokéhoz, de szervetlen természetük (a váz szilícium, nem szén) azt jelenti, hogy a kialakított ragasztások jobban ellenállnak a nagy hőnek. A feldolgozás elősegítése érdekében gyakran adnak hozzájuk olajat az áramlás és benedvesítés javításáért, különösen az egykomponensű rendszerek esetén. Ezeknek az olajoknak a kioldódása esztétikai problémákat okozhat a ragasztóanyag élettartama alatt.


Gumiragasztó

  • A természetes gumit már az ipari forradalom előtt is használták ragasztóanyagként. A mai napig a ragasztóanyagokhoz használt természetes gumi legnagyobb részét füstölik, hogy kiküszöböljék a ragasztást idővel rontó gombákat vagy baktériumokat. (Ennek a „füstölésnek” a vegyi hatása nagyon hasonlít a húsok füstölésének tartósító hatásához.)

    Bár a ragasztóanyagokhoz használt sok gumit természetes úton állítják elő (például a Hevea gumifából), a „gumi” mesterséges anyagokra is vonatkozhat, pl. polikloroprénre (neoprén) vagy különféle blokk-kopolimerekre (pl. SBR). „Ragadósságuk” miatt vonzó, alacsony költségű megoldást jelentenek a nagy felületek ragasztásához, illetve az azonnali kezelési teherbírást és alacsonyabb végső teherbírást igénylő ragasztásokhoz.

  • Elsődleges előnyök
     

    • Azonnal kezelhető
    • Sok felülethez képes ragadni, beleértve az LSE anyagokat is
    • Oldószerrel vagy vízhordozóval egyszerűen felhordható nagy felületekre

    Elsődleges hátrányok
     

    • Alacsony teherbírás
    • Kevésbé áll ellen a környezeti hatásoknak (pl. UV, hőmérséklet)
    • Az LSE anyagokhoz való ragadáshoz oldószernek kell lennie az összetételükben
webLoaded = "false" Loadclientside=No

A természetes gumi (poli cisz-izoprén) mechanikus feldolgozásával alacsonyabb molekulatömegű polimerek jönnek létre, amelyek könnyen feloldhatók oldószerben. A mesterséges polimerek (pl. sztirén-izoprén blokk-kopolimerek) is használhatók. A ragadósságot növelő szereket, pl. a pinént (fenyőnedvből vagy egyéb forrásokból) hozzáadva a ragasztóanyag ragadóssága nő, és így az öntapadó ragasztóként használható.


Az elmúlt évszázadokhoz hasonlóan a folyékony ragasztóanyagokhoz használt vegyi anyagok száma ma is folyamatosan nő. Az új reakciós mechanizmusok, az új töltőanyagok és adalékok, valamint az új gyártási eljárások garantálják az új folyékony ragasztóanyagok további fejlesztését.

webLoaded = "false"

Kapcsolódó oktatási cikkek


Keressen fel minket
Azért vagyunk itt, hogy segítsünk.

Segítségre van szüksége a projekthez megfelelő termék kiválasztásához? Lépjen kapcsolatba velünk, vagy hívja a +36 1 270 7777 telefonszámot, ha termékkel vagy alkalmazással kapcsolatos, illetve műszaki tanácsra van szüksége, vagy együtt kíván működni egy 3M műszaki szakemberrel.

Segítségre van szüksége a projekthez megfelelő termék kiválasztásához? Lépjen kapcsolatba velünk, vagy hívja a +36 1 270 7777 telefonszámot, ha termékkel vagy alkalmazással kapcsolatos, illetve műszaki tanácsra van szüksége, vagy együtt kíván működni egy 3M műszaki szakemberrel.

Kövessen bennünket
tartózkodási hely változtatása
Magyarország - magyar