A nyírfakéreg-kátrányból készült első ragasztó feltalálása óta a tapadás alapelve ugyanaz: folyékony alapanyag használata két anyag egyben tartására. Napjainkra a természetes és mesterséges eredetű anyagok két általános ragasztófajtát eredményeztek az ipari ragasztótermékek előállításában. Az ipari ragasztóanyagok leggyakoribb fajtái a folyékony ragasztók és a ragasztószalagok.
A két felület közé felvitt folyékony ragasztó – fizikai változás vagy kémiai reakció során – szilárd halmazállapotú anyaggá alakul, amely a két ragasztott anyagot egyben tartja. A folyékony ragasztók számos formában elérhetők, így biztosítva a gyártóknak, hogy ügyfeleiknek a különböző igényeknek és előírásoknak megfelelő folyékony ragasztóanyagokat kínáljanak.
A kétkomponensű ragasztóanyagokban az A komponenst a B komponenssel keverik, hogy azok kémiai reakcióval létrehozzák a végső kötést.
Az egykomponensű ragasztóanyagok egyetlen komponensből állnak, amely kémiai reakcióba lép a ragasztandó felülettel, leggyakrabban akkor, ha a ragasztóanyagot hő- vagy fényhatásnak vagy nedvességnek teszik ki.
Az olvadékragasztók szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotúak, de olvadt ömledék formában kell őket felvinni. Amikor a ragasztóanyag visszahűl szobahőmérsékletűre, újra szilárd halmazállapotú lesz, és kötést hoz létre.
A reaktív olvadékragasztók különleges ragasztóanyagok, amelyek mind az olvadékragasztók, mind pedig a reaktív egykomponensű ragasztóanyagok tulajdonságaival rendelkeznek.
Az oldószeres és vizes bázisú ragasztóanyagokban folyékony hordozót (oldószert vagy vizet) használnak a ragasztóanyag ragasztandó felületre való felviteléhez. A hordozó elpárolog, a ragasztóanyag pedig a felületen marad. A szokásos kiszerelések a következők: tubus, vödör és aeroszolos tartály.
A ragasztószalagok öntapadó ragasztók vagy „PSA”-k, és a felhasználók számára jelentős hozzáadott értékkel rendelkeznek, mert a szállító előkezeli a nyersanyagokat. A felhasználó teljesen megkötött, szilárd anyagot kap, azokkal a viszkoelasztikus tulajdonságokkal, amelyek ahhoz szükségesek, hogy két anyagot egyben tartsanak, gyakran nyomás alkalmazásával.
Az öntapadó ragasztó rétege linerrel társul. Léteznek ún. „double-liner” ragasztószalagok is, amelyeknél mindkét, ragasztóval ellátott felületen található liner.
Egy fóliahordozó mindkét oldalát öntapadó ragasztóval vonják be. Ez lehetővé teszi, hogy a ragasztószalag A és B oldala különböző funkciókat lásson el.
Az öntapadó ragasztót egy habosított hordozó (pl. akril, uretán, polietilén) mindkét oldalán öntapadó ragasztóval láttuk el. Ez lehetővé teszi, hogy a ragasztószalag A és B oldala különböző funkciókat lásson el, továbbá a habréteg egyedülálló réskitöltő képességgel vagy elasztomer tulajdonságokkal rendelkezik.
A nyomásérzékeny ragasztót leválasztóréteggel lamináljuk a mechanikusan kötő rendszerbe.
A tervezési követelmények végtelen változatossága ragasztóanyag- és ragasztószalag-fajták és -termékek széles skálájának kifejlesztéséhez vezetett. Ez a ragasztási technológiák spektrumában a 3M-nél ragasztási skála néven ismert. A ragasztóanyagok és ragasztószalagok széles skálája az eltávolítható öntapadó ragasztóktól – amelyek hasonlóak a Post-It® jegyzettömbökön láthatóhoz – a repülőgépek alkatrészeit rögzítő, nagy szilárdságú, megkötő epoxiragasztókig terjed.